14. rész

Helló! :)
Köszönöm szépen a pipákat, örültem nekik, és remélem, most is fogok kapni párat <3
Erről a részről annyit mondatnék, hogy + 18-as :D Ahogy átolvastam, nem egyszer megkérdeztem, hogy ezt tényleg én írtam? Csak mert az talán még nyár elején volt, azóta nem olvastam ezt el :D Na, de a lényeg, hogy remélem, tetszeni fog nektek!
Most már csak kellemes olvasását kívánok! :)xx

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

 

 

 

14. rész

Ahogy beszálltunk a BMW-be, azt hittem, megint olyan csendes és kínos utunk lesz, mint amikor elvitt a plázából, de Bence nem így gondolta.

- Mielőtt el kellene játszanunk a szüleid előtt, hogy minden rendben van köztünk, szeretném, ha tényleg rendben lenne – kezdte komolyan, még az autót sem indította be. Előre félek, mit tervez.

- Hallgatlak – talán kicsit remegett a hangom, de reméltem, hogy nem hallatszott. Csodás. Mint a kapcsolatunk elején.

- Ha hagytad volna, hogy befejezzem azt az átkozott mondatot, akkor nem tartanánk itt, mivel következett volna a „de” szócska – és itt már éreztem, hogy elszúrtam a dolgot. A lehető legkisebbre szerettem volna összezsugorodni, hogy ne láthasson Bence. – És ugyebár a „de” általában más értelmet ad a mondat első részének – ha meg akar alázni, mielőtt megmagyarázza azt a helyzetet, akkor nagyon jól csinálja.

- Kinyögnéd végre? – szóltam közbe, mert már untam a bevezető részt, és szégyelltem magam, amiért nem hagytam, hogy befejezze.

- Persze, de már megint félbe szakítasz – jegyezte meg, és talán elfojtott egy mosolyt is, ha jól láttam. – Szóval. Igen, nehéz elviselni téged, és van egy csomó olyan dolgod, ami miatt a hajamat tépném, de mindezek mellett, mégis szeretlek – a végére kicsit elhalkult, vagy csak én nem hallottam már olyan jól. Ugyanis amint kimondta az utolsó szót, a szívem ki akart ugrani a helyéről, a füleimben pedig csak a dübörgő vért hallottam.

- Én… én is szeretlek – csak ennyit tudtam mondani, amikor felfogtam, semmi többet. Ahogy kinyögtem, rögtön egymás ajkának estünk. Csak pár órája csókolóztunk utoljára, nekem mégis éveknek tűnt legalább. Nyelveink ismerősökként köszöntötték egymást, és egyre jobban kezdtünk belelendülni, de abba kellett hagynunk, ugyanis még mindig Bence autójában voltunk.

- Majd máskor – mosolygott bocsánatkérően, majd indította a BMW-t. Innentől kezdve minden rendben volt velem, elmúlt az összes eddigi bajom. Ekkor beugrott, hogy nem ártana tájékoztatni a barátnőimet, így egy gyors kör SMS-t küldtem nekik, miszerint kibékültem Bencével, nem kell aggódniuk. Miután mindketten válaszoltak, hogy örülnek, teljesen nyugodtan dőltem hátra az ülésben. Nem sokáig voltunk összeveszve, de nekem bőven elég volt annyi.

Legközelebb már csak azt vettem észre, hogy megálltunk a házunknál. Oké, akkor remélem, anyáék belemennek, hogy itt aludjon Bence. Nem akarom, hogy bármi elszúrja mostani jókedvemet.

- Essünk túl rajta – hajolt hozzám Bence egy gyors puszira, majd ki is pattant az autóból. Egy kicsit ideges volt ő is, éreztem. Kinyitotta nekem is az ajtót, majd kézen fogva mentünk be a lakásunkba.

- Megjöttünk! – tájékoztattam a szüleimet, miközben levettük a kabátokat.

- Helyes, már telefonálni akartam – hajolt ki anya legnagyobb meglepetésemre a fürdőből. Ahogy láttam, a haját csinálta.

- Készültök valahová? – lépkedtem oda hozzá.

- Igen. Lesz egy rendezvény, amire meghívták apádat, és párban kell menni.

- Szóval nem lesztek itthon? – szűrtem le annyit, amennyi Bencét is érdekelhette. Hm, kezdek úgy gondolkozni, mint ő.

- Csak valamikor hajnalban jövünk haza – kiabálta ki anya ismét a fürdőből. Bence arcán nem kis vigyor terült el.

- Ööö, oké. De kb. mikor? – érdeklődtem, mert nagyon szerettem volna tudni. Valahogy éreztem, hogy Bence nem alvást tervez vagy tervezett. Legalábbis nem egész éjszakára.

- Talán 4 óra tájékán, de attól függ, milyen lesz a hangulat.

- Jó. Azért küldj egy SMS-t, ha indultok – kértem a biztonság kedvéért. Fogalmam sincs, mit fogunk csinálni, szóval nem árt, ha fel tudunk készülni, mielőtt hazaérnének.

- Rendben – egyezett bele, Bence pedig a konyhában próbálta visszafojtani a röhögését. Igen, ő tudja, mire gondoltam. Másnak viszont nem kell.

Miután anya és apa is elkészültek, bezártam az ajtót, majd Bencével együtt bevonultunk a szobámba. Miért parázok előre?

- Na, mihez van kedved? – kérdezte Bence kéjes hangon, szélesen vigyorogva. Nagyszerűen szórakozik rajtam.

- Nem is tudom – tűnődtem el egy pillanatra, de tudtam, mit akarok. – Nézhetnénk filmet – vetettem fel egy ártatlan mosollyal, még a szempilláimat is rebegtettem. Ne higgye, hogy ilyen könnyen megadom magam.

- Filmet? – visszhangozta döbbenten. Nem tagadhatja le, hogy meglepetésként érte ezen ötletem.

- Filmet – erősítettem meg egy magabiztos vigyorral az arcomon. A laptopot a kezeim közé is vettem, hogy bizonyítsam, tényleg filmet fogunk nézni.

- Jól van, legyen – sóhajtott egyet megadva magát, majd belehúzott az ölébe, és belemerültünk a keresésbe.

A film felénél tartottunk, amikor Bence ölében hasalva megéreztem a száját a nyakamon. Apró puszikkal haladt, érintette a vállamat, hátamat. Pontosan eddig tartott, hogy tudtam figyelni. A hátamra fordultam, hogy lássam az arcát, amin a mosoly csak szélesedett, és ez átragadt rám is.

- Mi lenne, ha máskor fejeznénk be a filmet? – kérdezte halkan, közel hajolva hozzám. A légzésemet nem igazán tudtam már koordinálni.

- Oké – szinte csak leheltem beleegyezésem, hirtelen nagyon kevésnek tűnt körülöttünk az oxigén. Bence lassan kikászálódott alólam, az ablakomhoz lépett, és leengedte a redőnyt. Mintha ezer fokot esett volna a hőmérsékletem.

- Jól van. Ajtó bezárva, az ablakon senki nem lát be, a szüleid csak hajnalban jönnek. Készen állsz, bármit is tervezek veled? – állt meg a kanapé előtt, és éreztem a hangjából, hogy egy kicsit ideges.

- Azt hiszem – suttogtam, bár előre féltem és izgultam, hogy mi lesz.

- Helyes. Csináld, amit kérek, és szólj, ha valami nem tetszik – mondta lágyan, hangjával szinte simogatott. Bólintani tudtam csak, mert az én hangom már eltűnt valahol, az erőmmel együtt.

Bence odajött mellém az ágyra, maga felé fordított, ajkai az enyémre tapadtak, kezei a csípőmön landoltak. Én a széles, izmos hátát vettem birtokba, ő pedig ügyesen, lassan eldöntött az ágyon, és fölém magasodott. Teste szorosan az enyém mellett volt, arca közvetlenül az enyémnél, kezeivel átölelt.

- Most szépen megszabadulunk ettől – suttogta csábító hangján, ahogy a pólóm alját húzogatta. A lélegzetem is elállt, amikor megéreztem először a csípőmön ujját, majd az oldalamon, hasamon, míg végül felülve leszedte rólam a felsőmet. – És ez sem marad rajtad – piszkálta a farmerom cipzárját.

- Majd én – mondtam gyorsan, elhessegetve onnan a kezeit. Így is eléggé zavarban voltam, nem hiányzik még, hogy ezt is Bence vegye le rólam.

- Ahogy szeretnéd – egyezett bele vigyorogva. Nyilván tudta, mire gondoltam. Amíg én megszabadítottam magam a nadrágomtól, Bence lehalkította a filmet. Amint megvoltam, eldőltem az ágyon, barátom pedig megállt előttem.

- Te ruhában fogsz lenni? – kérdeztem végig nézve rajta.

- Ó, nem, dehogy – válaszolt mindentudó, sunyi mosollyal, majd rögtön le is kapta magáról a pólóját. Nem először láttam már a kidolgozott, kockás felsőtestét, de még mindig nem lehet feldolgozni, mennyire tökéletes. Amikor a buli után Bencénél aludtam, alig bírtam levenni róla a szemem, és akkor még nem voltunk olyan kapcsolatban, hogy megadjam magam a vágyaimnak. Most viszont semmi akadálya nincs.

- A nadrágot is – szólaltam meg sóvárgó hanggal, amit nem akartam elhinni, hogy kimondtam. Véletlenül csúszott ki a számon.

- Igenis – tett eleget hirtelen kérésemnek vigyorogva, én meg egyre jobban szerettem volna elsüllyedni kínomban. Túl hangosak a gondolataim, erre Bence még itt félmeztelenkedik nekem, és teljesen elvonja a figyelmemet. Nem tudom kontrollálni magam, amikor így viselkedik velem.

Egy szál alsónadrágban sétált vissza hozzám, és lehetetlen lett volna figyelmen kívül hagyni a dudort benne, ami csak úgy vonzotta a tekintetemet. Elpirulva sütöttem le a szememet.

- Nem baj, ha csak azt bírod nézni. Jobb is lesz, ha minél előbb hozzászoksz – suttogta kéjes hangon Bence, én pedig már csak szaggatottan tudtam levegőt venni. Őrület, hogy mit tesz velem ez a srác! – Most már csak csináld azt, amit kérek – simított végig az arcomon, ahogy elhelyezkedett szorosan mellettem, szinte már rajtam. Borzongás futott végig a testemben az érintése nyomán, visszhangzott az egész bensőmben, és nagyon megkívántam őt.

- Neked bármit – nem sok választott el attól, hogy nyöszörögjek a vágytól, ami igencsak kezdett felhalmozódni bennem.

- Jól van, édesem, jól van – súgta buja hangon, majd megemelt, hogy megcsókoljon, közben a melltartóm csatját egyetlen mozdulattal kapcsolta ki. Ügyes. Ahogy visszafektetett az ágyra, lehúzta a karomról a pántokat, és eldobta valahova a földre. – Ha még sosem mondtam volna, hogy milyen gyönyörű vagy így, akkor most mondom – mormolta a fülembe, lehelete egyre csak fokozta a bennem tomboló vágyakat, érzelmeket. Bal kezével beborította a mellemet, és profin masszírozni kezdte, másik karjával támaszkodott a testem mellett. Én az élvezet kínjában a lábaimat összekulcsoltam a Bencéével. Szája lassan megtalálta az enyémet, nyelve otthonosan mozgott benne, ismerte már minden zugát. Alig bírtam nyugton maradni alatta, folyton mocorogtam egészed addig, amíg meg nem fogta a kezem, és vezette el az alsónadrágjáig.

- Ha már az előbb annyira nézted, akkor tessék. Meg is foghatod. A tiéd is – azzal lejjebb húzta a ruhadarab szegélyét, ismét megfogta a kezem, majd a megfelelő helyre irányította. Én pedig ebben a pillanatban dermedtem le. Lélegzetvisszafojtva vettem ujjaim köré egyik, ha nem a legféltettebb testrészét, még jó, hogy nem remegtem. Nagyon bizonytalan voltam, nem tudtam, hogy kezdjek hozzá. Ezt megérezve Bence ismét átvette egy kicsit az irányítást.

- Így – zárta rá a kezemet farkára, és húzott rajta egyet. – Tudom, hogy menni fog. Ügyes vagy, kicsim – bámult a csillogó szemeivel egyenesen az enyémekbe. Az oké, hogy szerinte meg tudom csinálni, de vajon szerintem is?

- Jó – fújtam ki a levegőt idegesen, majd megismételtem a mozdulatot, ahogy Bence mutatta. Először lassan, aztán gyorsabban.

- Mondtam én, hogy ügyes vagy – nyöszörgött Bence, miközben folytattam a kényeztetését, nem álltam le. Éreztem, hogy kezeim között válik farka egyre vastagabbá, nagyobbá, és alig hittem el, hogy ez mind miattam történik. – Jól van, állj meg egy kicsit – szakított félbe, majd eltávolodott tőlem, így kivettem kezemet a bokszeréből. Egy pillanat alatt felpattant, levarázsolta magáról az egyetlen ruhadarabot, ami rajta volt, majd visszajött hozzám. Fölém magasodott, eldöntött az ágyon, nyelve megint átcsúszott az én számba, bekebelezte, esélyt sem adott rá, hogy hátráljak tőle. Nem is akartam. Csók közben megfogta a kezemet, és mindkettőnkét rákulcsolta a farkára.

- Vedd a szádba. Ez a tiéd is. Hidd el, neked is örömet fog okozni – duruzsolta a fülembe, én pedig egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy akarom-e. Tényleg meg tudom csinálni? Nem éreztem magamban annyi erőt, amennyi ehhez kell.

- Nem… nem tudom megtenni, Bence – feleltem szinte már remegő hanggal. Sosem csináltam még ilyet, hogy is lenne ehhez erőm? Na, meg gusztusom.

- De. Én tudom. A kedvemért, légy szíves – nógatott lágy hanggal, ami simogatta a szívemet. Hát lehet neki így nemet mondani?

- Jól van – egyeztem bele, mielőtt még meggondolhattam volna magam, és Bence máris felült az ágyon.

- Gyere elém – utasított, én pedig felkeltem, elhelyezkedtem előtte, felpillantottam rá, aztán rögtön a földet pásztáztam. Zavarban voltam. Nagyon. – Nyugi, menni fog. Szépen beveszed a szádba és szopogatod egy kicsit. Ennyi az egész – emelte fel a fejem az államnál fogva. – Gondolom, nem szeretnéd, ha beléd élveznék, úgyhogy majd szólok, hogy mikor hagyd abba. Ügyesen, kicsim, mint eddig – biztatott, én meg gyorsan belekezdtem, nehogy visszakozzak. Megfogtam a nem kicsi farka tövét, és máris az ajkaim között volt. Bencéből egy férfias nyögés szakadt ki, míg próbáltam megbarátkozni az új helyzettel. Nem volt valami jó, de rossz sem. Inkább csak szokatlan, furcsa. Nyelvemmel köröztem rajta, bejártam, és már kezdtem is megszokni.

- Ez az, nagyon jó vagy, kicsim – hallottam meg Bence kéjjel teli hangját, majd belemarkolt a hajamba, ami arra ösztönzött engem, hogy még jobban csináljam. – Ó! Csak lassan, óvatosan – intett le, én viszont ugyanúgy folytattam. Szerettem volna teljes mértékben megadni Bencének, amit akar, ha már belementem. – Viki, oké, elég lesz. Hallod? Hagyd abba, kicsim – húzódott ki a számból, ami kissé meglepett.

- Bocs – néztem ismét a földet fülig pirulva. Talán kicsit beleéltem magam.

- Semmi baj. Nem szóltam volna rád, de tudom, hogy többre még nem vagy kész. Így is hatalmasat léptél ma előre – simította meg az arcomat, majd magához felhúzott. Megint csak nem lehetett szó nélkül elmenni a mereven álló farka mellett, amit a hasamnál éreztem. – Most viszont fejezd be a kezeddel, amit a száddal elkezdtél. Juttass a csúcsra, bébi! – azzal úgy helyezkedett az ágyon, hogy elférjek én is, majd ajka már az enyémen is volt, ahogy magához húzott. Közben újra kezeim közé vettem férfiasságát, és az előbbihez hasonló, de már biztosabb mozdulatokat végeztem rajta.

- Úristen, Viki, te egyre jobb leszel. Nem tudom, mi lesz velem pár hét vagy hónap múlva – hangzott Bence szájából a dicséret, ami csak biztatott engem arra, hogy minél jobban csináljam a dolgom. Fél perc múlva Bence elérte, amit szeretett volna, eljutott általam a tetőpontra, és gyönyöre beteljesedett, mely egy igen intenzív, férfias nyögésben is megmutatkozott. Bence kiterült az ágyon, maga után húzott engem is, így ráfeküdtem a mellkasára.

- Istennő vagy, kicsim. Nem is tudom, hogy adjam ezt neked vissza. Köszönöm – nyomott egy cuppanós puszit a fejem búbjára. Én viszont leragadtam ott, hogy mit szeretne csinálni velem. Mi van?

- Hogy érted, hogy vissza akarod nekem adni? – fordítottam felé a fejemet.

- Majd meglátod, kicsim, majd meglátod – ismételgette titokzatos hangon, így pedig nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Biztos, hogy valami olyat tervez, mint amilyet most csináltunk. Bencét ismerve csak erre tudok tippelni.

- Elmondhatnád – próbálkoztam újra, hátha megenyhül.

- Nem. Legyen meglepetés – azzal kimászott alólam, megkereste az alsónadrágját, és kivonult a szobámból. Fáradtan ejtettem vissza a fejem a párnámba, ahogy végignéztem, hogyan hagyott egy kicsit egyedül. Az elmúlt néhány perc vagy óra – fogalmam sincs, mennyi idő – teljesen kimerített. Sosem gondoltam volna, hogy ez ilyen lesz.

- Hol voltál? – néztem fel ismét, amikor megéreztem Bence újbóli jelenlétét.

- A fürdőben. Letisztítottam magam – húzódott vigyorra a szája, majd leült mellém, ajkai az enyémen voltak másodpercek alatt, jobb keze pedig megtalálta a mellemet, és játszadozni kezdett vele. – Jó, nem kínozlak. Meg aztán nem hinném, hogy vissza tudnám fogni magam – nyomott egy cuppanós puszit a számra, és eldőlt mellettem az ágyon.

- Csak kibírnád. Ha már eddig sikerült – incselkedtem vele nevetve.

- Akkor ne akard, hogy most rontsam el – kerekedett fölém, és újra megcsókolt. – Na, kapd magadra a pólómat, és alvás! – utasított mosolyogva, én pedig meg is kerestem a szobám egyik sarkában lévő ruhát.

- Nem vagyok álmos – bújtam vissza jó szorosan Bence mellé.

- De. Nagyon ügyes voltál ma, szóval pihenj egy kicsit – vett lágyan a karjaiba.